Holtak hajnala

Holtak hajnala (Dawn of the Dead) Színes, feliratos amerikai horror-thriller, 2004 Főszereplők: Sarah Polley, Ving Rhames, Jake Weber, Mekhi Phifer Rendezte: Zack Snyder 100 perc Universal UIP-Duna Film Mozipremier: 2004. július 15. Hol és mikor kezdődött? Nem lehet tudni. Bármi is történt, bárhogy kezdődött, a világ egyik napról a másikra valóságos rémálommá vált. A bolygó lakosságát megmagyarázhatatlan, végzetes csapás sújtja - és a holtak többé nem maradnak holtak. Telhetetlen éhségük hajtja őket, az élők húsára vágynak hogy azzal táplálják saját testüket, és egyre csak pusztítják a mind kevesebb túlélőt. Ana Clark (Sarah Polley) wisconsini kertvárosi otthonából menekül, és belefut egy kis csoport emberbe, köztük van egy sztoikus rendőrtiszt (Wing Rhames), egy szerény eladó (Jake Weber), valamint a dörzsölt nehézfiú (Mekhi Phifer) és várandós felesége. Az összeverődött társaság - az emberiség egyik utolsó bástyája - a modern kor erődjébe, egy elhagyatott külvárosi bevásárlóközpontban remél menedéket találni. A világ azonban pokollá válik odakint, az oszladozó félhullák egyre népesebb tömege ostromolja fáradhatatlanul az épületet, az embereknek pedig nemcsak velük kell megküzdeniük, hanem saját félelmükkel és gyanakvásukkal is. Meg kell tanulniuk együtt élni, és minden lehetséges eszközt megragadni, hogy életben maradjanak, és ami talán még fontosabb, emberek maradjanak. INFÓ A film George A. Romero 1979-es, azonos című klasszikus horrorjának újraértelmezése, a díjnyertes reklámfilmrendező és operatőr Zack Snyder első mozis rendezéseként. Eric Newman producer régóta a horrorfilmek, ezen belül is a zombi-filmek rajongója. „Mindig szerettem ezeket a filmeket, de a Dawn of the Dead volt a kedvencem. Sok más zombi-filmet is lehetett látni, de ez kitűnt a többi közül. Úgy érzem, a műfaj nem kap annyi figyelmet a mostani generációtól, amennyit érdemel. A zombi-mítoszok több ezer évesek, szinte mint a vámpíroké. A zombik számomra a tökéletes gonoszt testesítik meg, mivel félelem nélküliek, fáradhatatlanok és mindenütt jelen vannak. Egyetlen céljuk elpusztítani, megölni és megenni az embert. Egy zombival nem lehet vitatkozni. Az emberek mindig igyekeztek fenntartani egyéniségüket azokkal szemben, akik elpusztításukra törtek. A zombik azonban lélektelen tömeget alkotnak, és erőszakkal alakítják át az életmódodat a magukéhoz hasonlóvá. „Szeretném, ha az új filmet örömmel fogadnák a régi rajongók, és újabb híveket is szereznénk neki - folytatja Newman. - Úgy láttuk, most lehetőségünk nyílik folytatni a zombi-műfajt az új generáció számára. Filmünk egy klasszikusnak számító produkció újraképzelése. Nincs, és nem is volt semmi oka egy remake elkészítésének, ezt egyikünk sem akarta. Léteznek nagyszerű modern feldolgozásai nagyszerű filmeknek - ilyenek például Kaufman A testrablók támadása, Carpenter A Valami vagy Cronenberg A légy című műve. Ezek is inkább hozzáadtak az eredetikhez, minthogy elvettek volna belőlük.” „Számtalanszor láttam az eredeti filmet - mondja James Gunn forgatókönyvíró. - Nekem ez volt az első film a műfajban, mely úgy tudott erőteljes lenni, hogy közben társadalmi mondandót is hordozott. Az utóbbi néhány évben vígjátékokkal foglalkoztam, és most a nevettetés helyett inkább megijeszteni akartam a nézőket.” Ezzel egy időben Zack Snyder, az elismert reklámfilmes olyan forgatókönyvet keresett, mellyel mozifilmesként is kipróbálhatta magát. Amikor kézhez kapta a Holtak hajnalát, már tudta, hogy ez lesz az ő filmje. „Az volt a legfontosabb szempontom, hogy ezt a filmet komolyan kell venni, komolyan kell eljátszani - mondja. - Van benne valami sötét humor és néhány burkolt utalás az eredetire. Ijesztő film, de vicces elemei is vannak… ha úgy tetszik, valami beteg humor. Nem remake-ben gondolkodtam, számomra az csak annyit jelent, hogy vesszük a forgatókönyvet, és újra leforgatjuk ugyanazt. És ez lehet jó, de akkor semmi újat nem tettél hozzá. Én újra akartam értelmezni a filmet. Újra elképzelni. Egy kis szteroidot tettünk bele. Nem szeretném, ha más filmhez hasonlítanák - önálló darab, megvan a maga személyisége, hangja és élménye.” George A. Romero annak idején a társadalomra és a konzumálásra utaló ravasz kommentárokkal fűszerezte filmjét. A „bevásárlóközpont kultúra” akkor még gyerekcipőben járt, csak később következett be robbanásszerű terjedése. Mára ezek a nagy centrumok elfogadottá váltak, a kapitalista környezet részét képezik. „Próbáltuk érinteni azokat a témákat, melyeket Romero felvetett… hogy mindennapi életünket gyakran felemésztik olyan dolgok, mint a fogyasztás - mondja Newman. - A zombik öntudatlanul táplálkoznak, és társadalmunk időnként ugyanilyen öntudatlanul konzumál.” Sarah Polley egy finomabb párhuzamot von az általa játszott szereplővel. „A film elején Ana csaknem lassú életet él, melyet képletesen akár zombi-szerűnek is lehetne nevezni. Munkába jár, aztán hazamegy egy szeretetteli kapcsolatba. Nézik a tévét, nem kell sokat beszélniük. Jó az élete. Ő is jó ember. De egy kicsit unalmas, kicsit automatikus. Szerintem ez nagyon emberi portré, és utalás a nagyobb metaforára.” Jake Weber szerint a film tekinthető az emberség próbájának az apokalipszissel szembenézve. „Mit tennél, ha egy napon arra ébrednél, hogy a világ megőrült? Hogyan reagálnál, ha egy újabb holokauszttal kellene szembenézned, ha rendőrállammá válna az országod, vagy olyan környezetben találnád magad, ahol csak a túlélés számítana a brutalitással és a vadsággal szemben?”