Dirty Dancing 2.

Dirty Dancing 2. (Dirty Dancing 2.) Színes, feliratos amerikai zenés, táncos romantikus film Főszereplők: Diego Luna, Romola Garai, Patrick Swayze, Sela Ward, John Slattery, Jonathan Jackson, January Jones, Mika Boorem Zene: Heitor Pereira Rendezte: Guy Ferland 86 perc Lions Gate Films, Miramax SPI International Magyarország Mozipremier: 2004. július 8. Havanna: 1958 novembere. A 18 éves Katey Miller (Romola Garai), vele született, ösztönös kíváncsiságával és felületes spanyol nyelvtudásával egy merőben új életbe, Kuba dús és buja hangulatú fővárosába érkezik, ahol apja a Ford egyik vezető pozícióját tölti be. Azt várnánk, hogy a kicsit könyvmoly és kissé különc Katey azonnal a talpraesett amerikai tinédzserek csapatához csatlakozik, a Millerékhez hasonlóan az exkluzív Oceana szállodában elhelyezett amerikai családok gyerekeihez. Ehelyett Katey azon kapja magát, hogy a büszke és céltudatos Javier-hez (Diego Luna) vonzódik, egy pincérfiúhoz, aki mellesleg kiváló táncos is. Eltökélten arra, hogy megtanulja azt a minden idomot megmozgató és kidomborító, fantasztikusan látványos mozgást, amely szemmel láthatólag Javier-nek a vérében van, Katey rábeszéli a fiút, hogy legyen a partnere azon a rangos országos táncbajnokságon, amelynek Havanna egyik csillogó kaszinója, a The Palace ad otthont. Rövidesen a színjeles, kitűnő tanuló Katey sutba dobja a könyveit és még szüleit is félrevezetve, éjjel-nappal Javier társaságában igyekszik felfedezni Kuba másik, eddig nem látott arcát. A La Rosa Negra nevű, fülledt éjszakai bárban találkozik a fiúval, egy bárban, ahová csak helybéliek járnak, és ahol a tánc hangulata forróbb, mint a trópusi éjszaka melege odakint. Olykor-olykor aztán egy néptelen tengerparti strand homokján gyakorolnak, érzéki harmóniában mozgó testük az ébredező szerelem szenvedélyét tükrözi. Ahogy végül elérkezik a verseny éjszakája, Katey és Javier készen állnak a megmérettetésre, hogy a táncparketten táncospárként álljanak ki a versenyre - s közben észre sem veszik, hogy az elegáns klub és Havanna utcáinak hangulatára már a kirobbanni készülő forradalmi erőszak vetíti árnyát. INFÓ A Dirty Dancing 2. című film egy fiatal nő időtlenül örök története - ahogyan felfedezi a szerelem, az érzékiség és a függetlenség érzését - de a film szinte sistergően forró stílusa és a vérpezsdítő ritmus sajátosan egyedi. Kuba hanyatló ragyogása és a forradalom előestéjének fokozódó veszélyérzete adja a Dirty Dancing 2. című film hátterét. A film az 1987-ben hasonló címen készült, fogalommá lett film izgalmas, új perspektívába helyezett folytatása. A film JoAnn Jansen társ-producer-koreográfus saját kamaszkori, Kubához fűződő élményei alapján készült. Mint az eredeti Dirty Dancing (Piszkos tánc), a Dirty Dancing 2. című film is a romantika, a tánc és egy személyes történet ötvözete. 1958-ban JoAnn Jansen tinédzserként a Missouri állambéli St. Louis-ban élt, amikor apját, a Reynolds Aluminum vállalat egyik igazgatóját, Havannába helyezték. Jansennek semmi kedve nem volt ahhoz, hogy búcsút mondjon St. Louis-i életének, de persze nem volt más választása. Az ő családjuk is egyike lett azoknak az amerikai családoknak, akik Havanna luxusszállodáiban laktak, ahol mindenben kiszolgálták őket, társadalmi életüket pedig hivalkodóan elegáns klubokban, csillogó magán partikon és fényűző bárokban, kaszinókban élték. Ez - finoman szólva is - valóságos sokk volt, egy merőben más kultúra. "Mi afféle középosztálybéli család voltunk." - emlékszik vissza Jansen. "Aztán, egyik napról a másikra, egy előkelő szállodában laktunk, ahol szobalányok és sofőr álltak állandóan a rendelkezésünkre. Elvárták tőlünk, hogy a felső tízezernek számító Észak-Amerikaiak csoportjához tartozónak tartsuk magunkat, én azonban egy latin fiúba szerettem bele, aki egy csodálatos ország elbűvölő világába vezetett be engem." Kubát megismerve egy olyan kultúrát fedezett fel, ahol a tánc és a zene a mindennapi élet része. Jansen a táncot, mint olyat, jól ismerte; ő maga évekig tanult balettet, a szülei pedig profi társastáncosok voltak. De Kubában a tánc - ahogy az emberek mozogtak, ahogyan a testük érintette egymást - az valami egészen más volt. A tánc egyúttal megadta az egyszerű kubaiaknak azt a ritka lehetőséget, hogy - a testükkel - kifejezzék mindazt, ami a szívüket nyomja. "Soha életemben nem láttam semmit, ami csak a legtávolabbról is hasonló lenne ahhoz a tánchoz, amit Kubában láttam." - jegyzi meg Jansen. "Amikor az emberek táncoltak, annak nem volt szükségszerűen szexuális töltete; itt a tested szabadságáról volt szó, és arról, hogy milyen érzés az, amikor ki tudod magad fejezni. Felfedeztem azt a képességet, hogy a testünkkel bármilyen mozdulatot meg tudunk tenni, amit csak akarunk; ez a személyiségünk része, amit senki nem tud elvenni tőlünk. A kubaiak ezt mélységesen megértik." Jansen kubai élményei számtalan szempontból befolyásolták az életét, beleértve azt is, hogy a táncot választotta élethivatásként. Saját modern táncegyüttesét irányította New York-ban, amikor megismerkedtek Lawrence Benderrel, aki mint táncos és színész kezdte a pályáját. Összebarátkoztak, majd együtt is dolgoztak, miután Bender producerként kezdett működni, többek között olyan filmeken, mint Quentin Tarantino Pulp Fiction (Ponyvaregény) és Boaz Yakin Fresh című filmje. Az évek során Bender és Jansen folyamatosan foglalkoztak Jansen kamaszkori élményének filmre vitelével. Amikor Bender bekapcsolódott a Dirty Dancing (Piszkos tánc) újabb fejezetének előkészítésébe, a dolgok valahogy a helyükre kerültek. "Beszéltem JoAnn -nel és Boaz Yakin-nel, és rájöttünk, hogy JoAnn sztorija óriási lenne egy Dirty Dancing film alapötleteként." - emlékszik vissza Bender. "Valamikor én is táncos voltam, úgyhogy az ötlet, hogy egy táncos filmet, vagy egy musical-t készítsünk, tényleg közel állt a szívemhez. Ez olyasmi, amit már régen szerettem volna csinálni." A sztori egyedülálló figurái és helyszíne kulcsszerepet játszottak abban, hogy rendezőnek megnyerték az Oscar-díjas Guy Ferland-ot, aki olyan, a bennük szereplő figurákról híres televíziós sorozatokkal szerzett nevet, mint a The Shield, és a Peabody-díjas Bang, Bang, You're Dead. "Ami számomra ebben érdekes volt, az az, hogy itt két olyan figuráról van szó, akik egymásnak végletesen ellentétei, és mégis közös érzelmi alapot találnak. A mai világban ez nagyszerű téma, amiről érdemes egy sztorit elmesélni." - mondja Ferland. "Az 1958-as Kuba, mint háttér, elsősorban zenei és kulturális hátteret jelent. Egy naiv amerikai lány szemén keresztül kutatjuk, láttatjuk ezeket az elemeket. Úgyhogy ez a film nem pusztán egy szerelem romantikus története - ez a film románc és musical és dráma is egyszerre, olyan film, amely egy idegen országról, egy kultúra megismeréséről szól."